- Kihez énekeltél ilyen szépen és szomorúan? - kérdezte a rókalány.
- Nem is tudom igazán. - mondta bele az előtte alakuló ködbe Norbert.
A lány beletúrt a fehér farkas bundájába a fülénél és elmosolyodott. - Dehát akkor mi értelme?
- Talán szeretnéd, ha neked szólna? - vágott vissza némi iróniával a farkas. - ... hidd el, nem jársz jól, ha közünk van egymáshoz!
- Ezt hadd döntsem el én! - vigyorgott rá a róka, miután négylábú alakot öltött.
Ott ültek egész éjjel a farönkön. Norbert sok mindenről mesélt, a róka pedig hallgatta. És csak hallgatta, ámulva. Kezdett pirkadni, mind ketten elálmosodtak. Norbert arra eszmélt, hogy a nála jóval kisebb bundás hozzá dőlve elaludt. Nem akarta felébreszteni, így ő - mivel amúgy sem tudott - megvigyázta álmát. Délre járt, mire felébredt.
Aztán a róka megmutatta neki a menedékét, együtt járkáltak az erdőben, Norbert a rókát az ő eddigi életéről faggatta, de hiába. Annyit megtudott, hogy a neve Kitsu, ami annyit tesz japánul, hogy róka. Ezt a nevet nem szülőktől szerezte, hanem az emberek aggatták rá a képességei miatt, de hogy hogy került rá épp egy japán név, ugyancsak nem derült ki.
Másnap Norb dolgozni ment, kipihenten ébredt, végre tudott aludni. Jókedvű volt, tele ihlettel, ötletekkel a kolumnákhoz. Újra volt témája, s mindeközben sokat gondolt újdonsült barátjára.
Jól teltek aztán a napok. Minden este találklztak, egy idő után ember formában bent a városban is. Mintha randiztak volna. Ha egy nap Norbert nem ért rá, Kitsu másnap nagyon letört volt, Norbert vigasztalására vágyott. Úgy voltak, mint a borsó, meg a héjja. Mint a szerelmesek.
Aztán egy nap a róka nem jött el...
Norbert tűvé tett érte mindent. Repülve persze könnyebb lett volna, de most be kellett érnie a farkas szimatával. Kereste a városban is, de nem voot sehol. Végül rátalált egy félreeső tisztáson.
Ő maga rejtve tudott maradni a fák közt a hóba olvadva. Kitsu egy másik róka társaságát élvezte, látszólag nagyon is. Norbert egyet előrelépett, hogy közbelépjen, de visszahátrált.
- Így lesz boldog, nem velem... - mormolta magában. Sarkonfordult és többé nem kereste a róka társaságát.
... legmélyebb elkeseredésére Kitsu sem kereste őt soha többé.